Emlékezés
Látogatók száma: 14
Az est rám terítette
emlékekből szőtt takaróját
csendesen, mintha fáznék
a sötétedő világban -
azt is megengedte,
hogy lássam a csodát,
melyet elrejt az árnyék
lelkem fájó titkában...
Újra élnek a képek
s fájnak kóbor álmaim;
vakon tapogatózom
résnyi fényeket kutatva -
dalaim elavult hangjai égnek
valahol legbelül, s vágyaim
szavakon térdepelnek
könnyeket hullatva...
Körülöttem gyertyák pislognak;
meghitt-meleg táncuk
eláraszt és szorít,
késsel érint a gyász -
meredten nézem a sírokat;
néma pillantásuk
a Semmibe távozik
s egyre jobban fáj...
A cikket írta: gleam
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon szép írói képeket használtál, írtál
grat.
:)
Köszönöm :)
Szeretettel: Kata
grat.
:)
Nekem tetszik,stílusa megfelelő!
Szeretettel: Kata
Nagyon szép vers ,megérintett.
Van hogy úgy érezzük örökre elveszítettünk valakit aki kedves volt a szívünknek de rájövünk idővel hogy bennünk él mert nyomot hagyott a lelkünkön.
Szeretettel: Kata
Van hogy úgy érezzük örökre elveszítettünk valakit aki kedves volt a szívünknek de rájövünk idővel hogy bennünk él mert nyomot hagyott a lelkünkön.