Én csak...
Látogatók száma: 35
Csak zakkant elmés ingerem
látszik görbe szájívemen,
és ráncolja össze szemöldököm,
meg remegő fejtartó könyököm;
majd jelzi a jelennek, hogy
nincs vigasz már lelkemben. Kong.
Csak egy gyengécske-víg mosoly
cáfolja valóm, hogy zokog
éjjelem, egóm, életem terén,
s hogy minden óra hiába, s elég;
mert már nagyon-nagyon unom.
Sajnos sehova nem jutok.
Elmebajban vagyok gyakran.
Túl sokat fájlalom azt, ha
az okultak és a nem okultak,
egyenesen mégis kiborultan,
bölcseletet magyaráznak.
Ez az ősöket gyaláz-tan.
Tele a bögyöm, forr gyomrom,
- kihányná semmibe gondom -
ám, amit epe sava émelyít,
azon sajn' az édesség sem segít.
Én csak nyugalmat szeretnék!
Egy új célt; ami lehetnék.
(2014. január 30.)
A cikket írta: Pilla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy olvastál!
Puszi neked is!
Pilla
:)
Nagyon élethűen ábrázoltad a totál kiábrándulást, remélem, csak pillanatnyi hangulat..Tény és való, az embert néha elkapja a csömör, aztán lesz ez még így sem-jel-szóval túl kell lépni rajta..:)
Puszim, Ilona
Puszim Vircsiii! :))
Jóvanna...tod mien vagyok! :)