Én ott leszek veled.

Látogatók száma: 51

Ha már semmihez nincs erőd.
S kedved is sötét felhőkbe szállt.
Ülj meg csönded egy békés hajlatában
s lassan mondj el egy imát.
Ídézd fel emlékeid szétszórt lapjait.
Gondolj a jókra.
Még ha oly messze is esik
jelen sorsod komor képzetétől
s a világ majd feléd nyújtja szerető karjait
..........
..........
A világ.....
Amely téged szenvedésre, bánatra ítélt.
Megcsalt, legyőzött s okolt mindenért.
Porba tiport. Bűzlő sárba nyomva olvadó szived.
Könnyeket arcodra gúnyosan rakott
s elvette tőled a hitet.
..........- ..........
..........- .........
..........- .........
Lelkedbe a világ,mint mogorva ellenség bosszúja költözött.
Hányódtál számtalan sorstársad ölében
s kínlódtál kétes érzelmek között.
Számodra félelem csak a vágy.
S kérdezed magadtól.Miért?
Hogy a szerelem csak izzó parázs melynek lángja hamar illanó
s csak a füstje a tiéd.
..........- ..........
..........- ..........
S nem lobban fel már a tűz. Az ébresztő remény.
Láncra fűzött a gondolat.
Hát miért is éltem én?
Miért szerettem, aggódtam másokért
ha elvették tőlem azt ami az égig ért,
a vigaszt, a szépet, a gyönyörűt,
az ifjúkort amely most tovatűnt.
A fényt, a létet,a piruló gyönyört.
S a hűséget mely oly sokszor meggyötört.
..........- ..........
..........- ..........
..........- .........
De a feledés katonája...A könnyeket szárító múló idő.
A békés magány a lelket éltető.
Az oltalmat hozó csönd az álmodó,
s a szeretet mely lényedből áradó,
súgja meg majd a valót.
Sokat elvett tőled a sors de még többet ..adott.
Gondolkodj rajta barátom s kiállts a világra..
Még itt vagyok.!!
..........- ..
..........- ....
..........- ..
..........
Mint a születő nap ha ágyából kikél.
Mint a sarjadó fű ha harmatot remél.
Mint a suttogó szél ha lassan megpihen.
Úgy ébred a szíved ....ha.találkozol.........velem.