Erdélyről versek
Látogatók száma: 26
Magyarnak születtem, Erdélyen kivűl a Partiumba.
Nekem itt
Dobrai Zoltán 2006.07.06.
Ami a költőnek a Bori tábor,
ez a város csak azt jelenti nekem,
álmomban szabad s otthon van a lelkem!
Nem :réz , robot vagy a kegyetlen kápó,
bakancs, mi sarkamnak rontó- zavaró,
lelkemnek csak a messzi otthon a jó!
Embertársam ki áruló, Ő fajtám,
engem kínozva , gyötört megalázott,
honból hitványul le és kitagadott.
A bűnért nem lakozik nemzet előtt,
teheti mert ő a hatalmas a nagy,
bajod , hogy nem más náció fia vagy!
Szögesdrót az is van , de láthatatlan,
mit rendeletekkel ügyesen takar,
itt csak az van amit ő maga akar !
Törvények , szokásjogok :ma semmisek,
mi ha nem hallgatunk ,meg sem hallgatnak,
mit ígértek és jár neked: nem adnak!
Panaszra és jajra szád nem nyithatod,
mert Te más vagy nem azonos Ő vele,
gonosz és nincs, soha nem volt lelke.
Rövidülnek itt lassan a napjaim,
Övé sem lesz hosszabb soha már,
léte- tette a nemzetnek nagyon kár!
Nemzetünk egy részét butítva ,papol...
hiszik neki azt ami gaz és hazug,
mi galád: látjuk ,tudjuk s nem akarjuk!
Éjszaka sötétben, csendben álmodom,
őket múltnak látom ,olyan boldogan,
ébredve döbbenek rá , hogy nem így van!
Voltak pillanatok és szabad voltam,
végét láttam , mi a múltat jelenti,
nagyon akartam benne ,nagyon hinni....
Nekem majd azonos Bori táborral,
itt élnem , látszólag joggal s szabadon,
mert nekem jussom van Magyar ugaron!
Erdély
Dobrai Zoltán 2006. 03. 01.
E szó és táj, mást jelent, mint neked,
mert nekem sokkal szebb és kedvesebb,
kies vagy hideg s rideg táj neked,
nekem Szenet Otthon és Hű haza,
oly boldog örömmel vágyom vissza!
Neked a nyár is sokkal hidegebb.
Vad patak, vadult árjával: nekem, csak édes nyugtató látvány jelent,
ha rombol én, akkor is szeretem,
nincstelen de büszke a nyomora,
nekem akkor is édes ez a haza!
Kérnék: érte feláldoznék mindent!
A mi nációnk: gőgös és büszke,
fejet nem hajtunk, alamizsnáért,
idegen vagy saját fajtánk lenne,
ki szóval, gyalázz s rútul, megalázz,
ki hitünkre nem figyel - nem vigyázz,
revansot soha nem vennénk gaz tettért!
De sokat megaláztak, s gyaláztak,
nekik mi csak nyűgöt jelentettünk,
jók voltunk néha, rideg adatnak,
sokszor sehol minket nem akartak!
Meg és kitagadtak, ha kedvük volt,
nekik , fajtánknak nem lett szégyenfolt,
fájt, de erősebb lett igaz hitünk!
Mi lenni fogunk, ha minden pusztul,
vad világ , Isten haragja rombol,
hegyekből rút látványt csinál rútul,
Föld önmagából kikelve pusztít,
bennünk akkor is erős lesz a hit,
mert a mi Jó Istenünk ránk gondol!
Hegyekkel, édes forrásaiddal,
ősi fenyvesekkel, tavaiddal,
hideg, zord telekel s dalaiddal,
vagy az örök és Szent Mekkánk nekünk,
irántad hű, büszke a mi hitünk,
bátran kiállunk minden viharral!
Jöttek és kiirtani akartak,
halni, igaz haltunk: kipusztulni,
elnémítani soha nem tudtak,
a Trójaiak hoztak falovat,
de mi megbabonázón nem olyat!
Daccal, ésszel tudtunk megmaradni.
Erdély édes s olyan szép szó nekünk,
másokra nem kenünk gyalázatot,
megmaradásban mi hittel hiszünk!
Istenem! De fájt gaz megalázás,
saját fajtánktól jogtalan szidás!
Kaptunk igaztalan bírálatot.
Hitünk erősebb, mint grániszikla,
maradunk, ha fogyva, de örökre,
és nem térden, hanem büszkén állva,
megmaradunk, itt ahol otthonunk,
mert vasakarattal: mi akarunk,
élni, lenni e tájon örökre!
Haza vágyom
Dobrai Zoltán 2005. 11. 08.
Mennék, gyorsan, ha lenne hova,
a szívem vágyik haza vissza,
hol jöttem vérrel a világra,
anyám véres szülő ágyára.
Olyan hideg itt nekem minden,
akit szeretnem nekem nincsen, csókok is dermesztő hidegek,
otthoniak csak szép emlékek.
Fajtám a :vad , magyar és hamis,
szeretem ha gyaláz akkor is,
de annyira fáj a vádló szó,
gyűlöletük nekem borzasztó....
Domboldalon agyagos sírba,
akarok lenni nyugalomba,
vizes a sír, tudom, már láttam,
akkor is nekem ez a vágyam!
Ott más koporsó rögös hangja,
igazak a sírók sírása.
pap szebben beszél utoljára,
igazabb az ő zsolozsmája.
Csendben lennék végre, fák alatt,
nem éreznék lelki fájdalmat,
közzel a szüleim sírjához,
meg az éltető örök naphoz.
A nap is szebb ott és melegebb,
a jó ember is sokkal szentebb
ők vasárnap templomba mennek,
bibliában, Istenben hisznek!
Ha meghalok, vigyetek oda,
lelkem Utolsó kívánsága,
ez és ennyi lenne kérésem,
tőletek kérve, szépen kérem.
Amit érzek
(Címzettek ismertek)
Dobrai Zoltán, 2008. 01. 18.
Ha nektek fáj, de nekem rokonom,
Igent mondani, a szátok néma,
Maradt, korcs és kapaszkodó banda,
Mint a komló törtettek a csúcsra.
__________
Szobra előtt fejet ne hajtsatok,
Ha Őt tiltjátok, holtában félve,
Mintha vész lenne a magyar népre,
S ősi, örök átok, sors verése!
__________
Otthoni föld, holtába sem lehet,
A végső, nyughelye Wass Albertnek,
Nincs igazság, mint Erdélyi embernek,
Ma sem fáj törvénytelenség nektek!
__________
Igen! A kő marad, patakokban,
Mocskos vagy tiszta vizek lemossák,
Nemzetünk és más nációk mocskát,
Ha elfajzottak nem is akarják.
__________
Hamis vádak ellen védekezni,
Halottnak, messzi földől, nem lehet,
Akkor, sem ha árad a szeretet,
Szívében nem volt soha gyűlölet!
__________
Megalázva, haza vágyva élte:
Hitben és reményekben a sorsát,
Álmába sokszor látta hazáját,
Mellőzte, feledte saját baját.
__________
Mit érzek, ki kell végre mondani,
Ha saját fajtánk, bár kétlem őket,
Beléjük nézve látnám szívüket,
S látnám, hogy szikrázik a gyűlölet!
Szeresd a testvéred!
Dobrai Zoltán 2006. 06. 04.
Trianonba: daraboltak, szabtak, vágtak,
letargiás gyászt, adtak minden magyarnak.
Harangok szóltak fájón, a nagyvilágon,
nem engedték nemzetünket, megmaradjon.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Akkor bűnös nációnak kellett lennünk,
senkit nem érdekelt, hogy mi mit is érzünk!
Hatalmak voltak hatalmasabbak, nálunk.
de örökre megmarad nekünk egy vágyunk!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Mélybe zuhantunk, reménytelen mélységbe,
nem estünk, nemzet gyalázó szerepébe.
Mint abroncs tartott össze minket: a tudat,
soha nem adhatjuk fel magyarságunkat!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Nemzedékek haltak és születtek újak,
dugva-, félve de vágyaink megmaradtak.
Mi nem másét akartuk, vissza magunknak,
hittűk, hogy egyszer csak vége lesz a bajnak!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Ha szólni mertünk, fenyítés volt a részünk,
ezt adta a saját fajtánk, saját népünk!
Gaz magyarkodás lett minden kérő szavunk,
nekünk itt nem volt szabad más csak: hallgatnunk!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Magyar szavainkat, folytottuk magunkba,
tartottuk trikolórunk titokba s dugva!
Annak léte bűnt s gyalázatot jelentett,
de kellett szeretni idegen nemzetet.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
A múlt az már csak múlt marad, fájó emlék,
ezt ne feledje születendő nemzedék!
Ők akkor azt tették velünk, mert tehették,
mintha mi, mind kollektív bűnösök lennénk.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Jött s adott lett történelem rögös útján,
nemzetünknek javítani, saját baján!
Sunyin, gyáván, magyartalanul vágtunk neki,
lehetőséggel nem tudtunk mit kezdeni.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Kik leghatalmasabbak e- magyar honban,
ágáltak ellenünk, idegenként bajban.
Anyákat uszítottak a gyerek ellen,
csak soha magyar egység többé ne legyen!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Ők igaz jó magyarok, akartak lenni , a magyart, magyar ellen fellázítani!
Kétség gyötör, hogy fajtája ők magyarnak,
tudatosan teret adtak butaságnak?
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Kételkednek ma is, mi magyarságunkban,
nem akarják, hogy mi tartozzunk családba.
Idegenek maradtunk, otthon és itthon,
hol fogadnak be minket a nagyvilágon?
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
Többé biztos nem kapunk, nem adnak nekünk,
lehetőséget, végre magyarok legyünk!
Fájóbb gyalázatot más nemzet itt nem lett,
soha semmi nem mossa le ezt a szégyent!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!
A cikket írta: Dobraiz
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.