Érintenélek
Látogatók száma: 52
Lemondok rólad, nem vitázom.
Szűzen marad a gondolat,
Nem szégyenít többé az álmom,
Megőrizheted magad…
És ettől talán, még jobban szeretlek,
A lelkem is már megnyugvást talált,
Érintenélek, vonzásod bűvkörében,
Pillangószárnyként lobbannék halált.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sándor György jut eszembe: "Fiatalok, tiétek a jövő! Eddig úgy volt, hogy a miénk lesz." :)
Mert nem jönne rosszul egy kis fiatalodás... :)
:o)
Én téged? És miért?
Most gondolkodóba ejtettél... :)
Tökéletes elemző tehetséged ismét megfogott. Le vagyok nyűgözve!
Köszönöm értő szavaidat!
Barátsággal,
Janó
"A lelkem is már megnyugvást talált," sorra után mégis a belső folytatási remény vágyat érzem a következőben...
"Érintenélek, vonzásod bűvkörében,
Pillangószárnyként lobbannék halált."
Lényegében számomra a meg nem valósult és agy által lehet lemondott, de lélek által soha nem feledhető szerelem nyomait osztja kimondatlanul... aminek pecsétje a utolsó 2 sor ....:)
Ne siettesd, úgy is eljön! Az én feleségem tíz évvel fiatalabb nálam, és most fejez be egy főiskolát(!). Mellette nem lehet megöregedni, nem hagyja...:)
Néha szeretnék kicsit öregebb lenni, vagy éppen fiatalítani mást... :o)
Azt gondolom (haloványan még emlékszem talán), hogy ez a férfiemberrel is így van, különösen, ha fiatal, és zabolátlan, mint egy csikó. Na, ez azért nem most volt.:)
A türelem, igen... tudsz valamit... De amikor az ember lány még fiatal, és sodró lendülettel szeret, igencsak nehéz türelmesnek lenni...
Azt hiszem, a türelem nagyon fontos egy párkapcsolatban. Van úgy, hogy hülye az ember (meg az asszony is), de elmúlik...
Azt hiszem nő vagyok... úgy látom... :o)
Nekünk sem könnyű lemondani. Csak néha kikészít a kapcsolat, és akkor... nincs mit tenni...
Fáj, tudom jól. Pontosan tudom...
Igen, ez így van. Hiába, NŐ kell a megfejtéshez! :) Nehéz lemondani arról, ami fontos nekünk, de talán könnyebb, ha mi nem vagyunk fontosak igazán. Azért, tud fájni...
Nekünk sem könnyű lemondani. Csak néha kikészít a kapcsolat, és akkor... nincs mit tenni...
Fáj, tudom jól. Pontosan tudom...
:o)