Eső

Látogatók száma: 39

Egyre sötétebb kék, majd feketedik az ég alja,
dörög, a függönyt a szél és huzat cibálja.
Bezárom az ablakot, és nézem a kavargó leveleket.
Egyszer csak hirtelen keményen veri az ablakot a víz.

Ömlik, mintha egyszerre akarna leszakadni minden csepp,
bugyborékol az úton, kopog a párkányon, dobol az üvegen.
Nézem és az út szélé folyócskává duzzadó áramlás lenyűgöz.
Elviszi az út és autók mocskát, megtisztítja a betont.

A szemközti dombon a fák ága a földre hajlik, és eggyé válik vele,
a zöld dimbes dombos, míg veri az eső mérhetetlen özöne.
Alig látni a fák, vagy ágak barnás színét, csak egybefüggő csoda élő zöld.
Szinte egybeér a tájat övező ég sötét feketébe hajló kékjével.

Aztán, ahogyan az eső kegyesen enyhülni kezd,
a növények még mohón isszák az éltető nedüt,
de érzik emelhetik a fejüket, ágaikat a tisztuló égnek.
A természet enyhítette szomját, és sugározza a derűt.

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink