Fedetlen fővel

Látogatók száma: 46

Gondoltam,
Nagy vagyok.
S reám tekintenek majd az angyalok.
Gondoltam erős vagyok,
S karjaimban a pusztító acél,
Villámok módjára mindig célba ér.
Gondoltam, akkor még kócos hajammal,
Hogy enyém lesz majd a végtelen.
De elképzelt vágyaim magas árkádjain,
Szótlan világomban,
Már csak mogorván lépkedem.
Gondoltam,
Én vagyok.
De tévedésem szürke volt,
S a lekaszált fűnek szagával teli.
Mezei virágok borús szomorait,
Múlandó ifjúságom lassan elnyeli.

A cikket írta: Pumukli56

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Yolla

Heló, Pumi!
Vagyunk így még jó néhányan!
Üdv: Yolla

Pumukli56

párbeszéd

Válasz erre: Yolla

Heló, Pumi!
Vagyunk így még jó néhányan!
Üdv: Yolla

pusszka csibe

zsoltne.eva

Kifejező, szép vers a mulandó ifjúságról, melyben egy vigasztaló van, a "lassan"... :-)

Tündér56

Nagyon szép :-) PUSSSSSZZZZ

naplemente

Most olyan hangulatban vagyok, hogy még mélyebben érintett meg versed!
Köszönöm.