Fehéren, feketén

Látogatók száma: 37

Hideg van, fázom, dideregve álmodozom..

Nő vagyok, amolyan fehérnép,
mégis, egyszer egy fekete lovat szeretnék...
mert az ember telhetetlen, mindig másra vágyik,
no jó, nem bánom, lehet a lovacska fehér is,
csak üljön deli herceg a nyeregben,
s kezében egy csokor piros rózsával integessen.
De szokásomhoz híven megint túlkapásba estem,
mit is akarok én a deli ifjúval kezdeni szerényen
mikor már a csontom is, mint a száraz ág, zörren?
Így hát elfogadom, ha a herceg kicsit öregecske,
poroszkálnánk az úton, meg-meg állva, fecsegve..
Lehetne mondjuk modern Don Quijote,
csak a szélmalom vitorláját ne ellenem feszegesse,
s ha fáj a lábunk és a porban sántikálunk, az sem baj,
tovább tart az út, míg a a végcélig eljutunk, haj...

Bartha Ilona
Kép: Net

A cikket írta: Ilona

előző cikk következő cikk

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Az a szép az álmainkban, hogy reggelre már el is felejtjük. Még szerencse, hogy az álmodozásaink nincsenek korhoz kötve. Pedig milyen szép is lenne, még ha kicsit öregecske, de az esze a helyén lenne.. :-)

No tessék! Már meg is jött a bizonyíték! :) Amit az előző /net/ mese hozzászólásommal próbáltam körülírni!... :) De erre már nincs 10 pontom!