Francy Godhy: Anyámmal

Látogatók száma: 35

Anyámmal

Nem vigyázol rám, itt hagytál,
Melletted mindig ott volt a biztonság.
Búcsú nélkül mentél el, egy őszi nap hajnalán.
A felhőből szakadó eső mosta le,
A szememből hulló könnyek záporát.

Most fáradtan hullnak a könnyeim,
Szerető szíved törli annak csöppjeit.
Emlékszel? Együtt sírtunk, amikor a fiamat temettük.
Együtt vidultunk, amikor nevettünk,
Együtt öleltünk mindent, amit szerettünk.

Lábaidban kapaszkodva fogtalak,
Zsarnokként beléd kapaszkodtam.
Csüngtem rajtad, fogtam kezed,
Mindig kiharcoltam, hogy engem szeress.
Most érzem e vétkem ellened.

Talán feloldja az akarat,
Mindig láttam megfáradt arcodat.
Mindig a kedvedbe jártam,
Gyermekként korán kelve,
Gyújtottam be a tűzhelybe.

Mire felkel Anyám,
A meleg ölelje át,
Mert neki ez jó kedvet ád.
Míg lehetett vigyáztam rád,
Féltőn óvtalak, mostam- takarítottam, csak ölelj át.

Amikor azt mondtad: burokban születtem,
Szerencsés leszek majd az életben:
Az lettem, mert a Fiad lehettem!