Francy Godhy: Fénysugár arra kérlek

Látogatók száma: 43

Fénysugár arra kérlek,
Csak egy pillanatra:
Nézz le rám szemeiddel,
Tükrözd a fényed a lelkembe,
Újra ölelhessem kedvesem a szívemre!
Elhagyott a csillagom,
Azóta fénytelen a hajnalom.
Nincs már velem a kedvesem,
Elhagyott a szerelem,
Eloltotta lelkemet.
Éltem életem,
A kék tenger vizében,
Az álmodozó csillagképpel,
Ragyogó napsütésben,
A szerelem gyönyörűségében.
Tündéri lány bújt belém a fénnyel,
A gyönyör mámorában éltem,
Ragyogtam az aranyló napsütésben.
Fénysugár, küld vissza őt nékem!
A napot a csillagokkal, ékesítsd a rózsámmal.
Ma számoltam az órát,
Mert azt ígérted reggel:
Korán eljössz hozzám,
Velem leszel néhány órát.
Legszebb ruhámba öltöztem,
Szívemet izgatottan fényeztem.
Agyam szikrázóan húzta a féket,
Filmként vetítette a rólad kialakított képet.
A lelkemben az emléked,
Melegséget áraszt,
A kép elé húz egy sötét vásznat.
A két énem között, ott a szerelem!
Várom jöttöd, már semmi sem számít,
Zúdulhat rám eső vagy gránit.
Szeretlek: ez a szó, az életem!
Fölülírja a történelmünket.
Este van, szívem fáradt,
Párnámon a könny, foltokként száradt.
Szűnni nem akaró most a zápor,
Bennem vagy, a szívem érted lángol.
Fénysugár arra kérlek,
Csak egy pillanatra maradj:
Nézz le rám szemeiddel,
Tükrözd a fényed a lelkembe,
hagyd,
hagy ölelhessem kedvesem a szívemre!