Garázda fény

Látogatók száma: 44

Monoton éjjeleken,
amikor sötét frakkban megbúvó álomképeim versengenek reménytelenül
az ébrenlét elfáradt látomásaival,
És elalélt tudatom szaggatottan játsza el a dalt
hogy élek is talán, néha meg talán nem is,
És hitemet rombolja gyarlón a vágy,
a mindenséget megérteni akarás,
amely talán Isten ellen való vétek,
Talán bosszú ez a múltamért,
vagy talán csak élni akarás.

Magamat sem értem akkor.
Hiszen talán nem is magam vagyok,
csak egy atomja a gondolataimnak.
Molekula,mely bármikor erőre kapva,
szétfeszítheti korán megírt történelmemet.

Engedek a térnek és időnek mely ostromol,
és utat mutat minden éjjel már gyermekkorom óta.

Engedek a valóságnak ami talán álom,
de én magam is elhiszem mert hinni kell.
Hinni, és várni a győztest.
Harcosát a végtelen erejének.
A csodának katonáját.

És ekkor, surranva jön elő
csillag kapukon át rohanva,
és beragyogja minden sejtemet
a varázslatba öltözött mindennapi látomás,
a várva várt erő,
boldogságot hozó és
minden harcot megnyerő,

garázda fény.