Ghost: Szívszárnyalás

Látogatók száma: 49

Repülök, suhanok, szárnyalok, enyém a
végtelen,
bensőmben boldog-vidám halacskák
cikáznak féktelen.
Szívemben lángforrón-vörösen izzó vad
életparázs,
felhőtlen-lüktető mámoros-betépett
édes varázs.

Nyárillatú határtalan ég-szín-kék
szabadság,
kincs ez, mikor mindenki rabszolga
manapság.
Láncaim ledobva száguldok, őrült
vagyok, esztelen,
lelkem gondtalan, tiszta, légies-
könnyed, meztelen.

Hasítom a levegőt, eltűnt előlem a
lezárt határ,
szállok, mint egy hamvaiból feltámadt
főnix-madár.
Tűz-sárkányként uralom a tengerszín-
türkiz légteret,
elhiszem, miénk az univerzum, s veled
örökké élhetek.

Gangsták vagyunk, két testvér az átkozott
utcáról,
nem tudunk lejönni egymás éltető
cuccáról.
Mi már összetartozunk, mint a
szabadság és a levegő,
mint nyár és a forróság, a szomorúság
és a hideg eső.

Eggyé kovácsol minket a szeretet és az
igaz testvériség,
ezt már az életben soha semmi sem
tépi-zúzza szét.
Együtt szikrázunk, mint a boldogság és a
szivárvány-fény,
többé nem kérdés, hogy az örök életre
van remény.

Nincs magány és sötétség, nincs
félelem és halál,
a sötét oldal bennünket többé meg nem
talál.
Barátom, testvérem, szeretőm vagy,
iker-lelkem,
benned megtaláltam önmagam, és te is
magad bennem...