Hajnali álmodozás
Látogatók száma: 19
A vers 2010. január 28-án készült.
Esthajnalon álmodozom:
álmomban orcádat látom,
arcodon a nyíló rózsák
könnyeidtől harmatosak,
s boldogságtól égő szemed
szerelemtől meg-megremeg.
Oly’ boldogság tölt el engem,
ha szeretet ég szívemben.
Nem engedem ezt az érzést,
együtt élnék vele mindég.
Olykor veled álmodozom,
éjjel-nappal-pirkadatkor.
Bűvös szóval szólongatlak,
szeretetem mint egy patak:
jóérzésem sosem fogy el,
tüzes lángok égnek bennem.
Forró szívem a lelkeddel
mint a mély kút, mindig telve.
Nem ismerem a haragot,
mindig józanul gondolok
rád, mert én teérted vagyok,
akkor is, ha nem akarod:
szeretetben, békességgel,
tiszta szívvel, jó érzéssel.
A cikket írta: katalina
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép vers......
Puszillak.
Szép vers......
Puszillak.
Kedves Katalina! Elég sok mindenről írtam már és majd ha jobban beleméllyedsz megtalálod őket! Te pedig hajrázz tovább és várom következő írásodat! üdv Orsolya
Köszönöm az érdeklődésedet.
Pszillak.
Azt még nem találtam ki, hogy pl. Téged, az írásaidat hol találom.
Csak az első oldalon vagyok még jártas.
Puszillak: Katalina