Hajnali szerenád...saját vers

Látogatók száma: 18

Egy fantáziakép..., bár valamikor kaptam szerenádot, de az nem volt ilyen romantikus.

Szellő jár a hajnalon,
Árny oson a kis kapun.
Fekszem, s nézem a fény játékát,
Ág simítja az öreg ház falát.
Fülemüle suttogja már,
Csendes bús dalát, s
Egyszer csak, kavics koppan….
S már a koppra, hopp
Ugrom az ablakhoz....
Koppom szavára.
Ki keres...
Ki vár a sötét éjszakában?
Lágy dallam zendül,
Szívem húrja is dalára pendül.
Csodás az ének és
Ringat már varázsa,
Nézek a sötétbe, hogy
Szemem csak Őt lássa.
Ki Ő... hisz szívét hozta nékem,
Osztani gyötrelmét
Szerelmét vélem.
Lágyan száll dala,
Simogat az éjszakában,
Hívja szívemet…
Csak a vén Hold látja.
Csókot kér……
Jutalmát behajtja.
Ölelem karommal,
A hajnal sem zavarja.
Most itt van karjaimban,
Reszketve ölelem…
Dalát hallgatom,
S tudom már: szeretem!