Hosszú éjszakák

Látogatók száma: 66

Egy régebbi verseskötetemből választottam ezt a pár sort , mert most ilyenem van. Fogadjátok szeretettel.

Magányom a napnál is fényesebb könnyeket fakaszt.
Mellemen csordogálnak le múltam poros emlékei
A maguk elfogadott szeplőivel.
Sötét hajú, szerelemben égő karcsú leány ébresztgeti régen elveszett álmaim.
Mint gonosz boszorkány.
Nem hagyva élnem.
Mindenem akarja, hiszen övé voltam ezer éveken át.
Fekete szemével, forró ajakával,vágyaim merészen felborzolva, lejti újra merengő táncát.
Támad az emlék... Menekülnék,
De ólom a léptem.
Karjaim az ég befogadó végtelenje felé lassan kitárom,
De mit ér a kietlen puszta dala?
Hisz magam vagyok. Nincs ki megsirassa lassan közelgő halálom.
Nincs oly erő, mely feledésem őszintén meghozná, mialatt a múlt vezére erős seregével
Otrombán tör lelkem elhagyott otthonába.
Képzeletemben a lábaim előtt hever Ő, mint egy győztes hadsereg, aki mégis megadja magát,
De nem segíthet rajtam a képzelet se már, mert tudom hogy hazug ez az álom.

A cikket írta: Pumukli56

előző cikk következő cikk

4 szavazat