Idegenben
Látogatók száma: 59
Idegen országban,idegen földön,
elárvulva.
Lábam visz az ismerős utcákon, az őszi délutánba.
Kesernyés füst lomhán felfelé száll.
Borzongató jeges fuvallat támad, bújik kabátom alá, de szívemig ér.
Félek , fázom, gondolataim cikázva, egymást kergetve,
mint ezernyi apró életkép.
Naponta marcangol az önvád - mit tettem ? .... Megérte?....
Kérdésem magamhoz mindig visszatér.
Idegenben sosem leszek otthon,
otthon már rég idegen vagyok...
Megrekedve szívemben senki földjén élek.
Rég nem tudom már, hova tartozom.
Szétesett minden , mi valaha egész volt.
Felváltotta káosz, zűr, magány.
Család, rokonok, barátok meglazult kötelék.
Elmaradtak az esti beszélgetések ,
ez már csak megfakult emlék.
Ballagok tovább visz a lábam,
szezonokban mérem az éveket.
Életem éle, de sodródom az árral, néha csak létezem.
Idegen országban, idegen földön , elárvulva , lábam visz tovább...
A cikket írta: frézia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Válasz erre: Pumukli56
Nagyon tiszta érzelmek és gondolatok. Beleéreztem a lelkedbe. Nagy ölelés.
Üdv : Frézia
Remélemazóta vidámabbak a napjaid? Átéreztemaz írásod.egyrégi dal jutott eszembe amitmár gyermekként nagyon szerettem" olytávol messze van hazám"
Akkor a könnyeim is kicsordultak hallatán. Szerencséreaz idő minden sebet begyógyít.
Sok gyógypuszit küldök Imrus.