Ildikó
Látogatók száma: 49
Nekem nem halt meg,
Hiszen naponta látom
A valóság egymilliomod része alatt
Szembejönni az utcán.
Ő az,
Szőke rövid haj,
Magas karcsú termet…
A testvérem, megismerem!
Kezében néha hosszú nyelű esernyő,
Vállán fekete ballonkabát…
Nagyon hiányzik…
Utoljára még megsimogattam,
Azt mondtam: szeretlek! Tudod, szeretlek!
Remegett a láztól.
Én még nem tudtam,
A halál láza volt.
S, ahogy visszafordultam a kórterem ajtajából
Még egyszer rám nézett,
Majd két szeme valahová messze,
A nagyon messzibe révedt.
A cikket írta: Gordon
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér