Iszonyat
Látogatók száma: 51
Iszonyat gyűri a szívet, a lélek fájón sikoltva zokog, miért kell ennek így lenni, a párna könnytől ázott az álmatlan éjszaka után.
Képes-e az ember kimondani, mikor jut el addig, hogy kimondja, amitől pedig fél, mert mi lesz, ha már nem lesz.
Már régóta nem süt a napfény, nincs mosoly nincs kedves szó, szívet melengető, van fájdalom, bánat mi egyre jobban kínoz.
Tudni a másik már semmit nem jelent, a szerelem régóta elmúlt, a szeretet átcsapott gyűlöletbe, értetlenségbe, a jelenléte nyomasztó.
Kellene, hogy tűzzön a nap fénye az éltető erő, nélküle nincs semmi, kellene egy kedves mosoly, ölelő karok, szerető szív mi sugallja rajtad kívül semmi nem fontos.
Eljön az idő a megnyugvás órája, mikor boldogan hajtod fejed párnádra hisz vánkosod másik felén egy boldog szempár figyel, óvja álmodat.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ne várj a megnyugvás órájára... Élj! Élvezd a mát! Felejtsd el a tegnapot... :-)
Szebb napot! :-)
Nem kellemes állapot, az egyszer biztos... de én azt mondom, ne szenvedj, nem éri meg! Aki a poklot megjárta, az már tudja... Álmodozás az élet megrontója...
Ne várj a megnyugvás órájára... Élj! Élvezd a mát! Felejtsd el a tegnapot... :-)
Szebb napot! :-)