Kétely
Látogatók száma: 46
Újra álmodlak minden éjjel,
elűzni a fénylő hajnal sem tud
a felkelő nap szikrázó fényében
oly szomorúnak látom arcodat.
Könnytől csillog két szemed
érzem én mennyire szenvedsz
szívemből örökre tovaűztelek
fájó lelked mégis itt él bennem.
Már csak megfakult emlékkép
ami gyötörni kínozni visszatér
kétség mardos és lázong a lét
ki tudja miért nem lelünk békét.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szívedből tovaűzted? Miért? Igaz, ismerős érzés ez és annak oka van, hogy álmodban mindig visszatér, hiszen szeretted, nem feletted. Ha szívedben nem is, de a lelkedben örökre ott él.