Lábnyomok

Látogatók száma: 34

Nem Én írtam, de meg szeretném osztani Veletek...

Lábnyomok

Tengerpartot álmodtam.
A végtelen fövenyen
életemet kerestem
az otthagyott nyomokban.

Kettő pár lábnyom haladt
szorosan egymás mellett,
ismerni véltem enyémet,
a másik néhol megszakadt.

"Ahol a létem kínba fúlt
és lelkem háborúja dúlt,
mikor a sorsom mostoha,
és futnom nem volt sehova,
mikor a legnehezebb a kereszt,
a ború, a baj, a jaj nem ereszt,
épp akkor hagytál magamra?!"
néztem kérdőn az én Uramra.

"Az életem a kezedbe tettem,
én Tenéked hűséget esküdtem,
és cserébe akkor megígérted,
hogy életem végigkíséred.
De nézd csak, Atyám, ott a homokban,
a legnagyobb rosszban, fájdalomban
az ösvényen két pár lábnyom helyett
csak egy pár issza a tengervizet."

Rám nézett az Úr s kézen fogott:
"A reád mért kiszabott sorsod
te magad bíztad Istenedre,
s egyedül nem hagytalak sose.

Ott, hol csak egy pár nyom halad,
és az a másik megszakad,
legnehezebb próbák alatt,
téged vállamon hordoztalak!"