újabb események régebbi események további események
13:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:25
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:49
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:57
Zsüsztin új cikket töltött fel
14:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:02
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:01
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:40
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Lassan fogok elégni

2014. november 12. - Látogatók száma: 48

Lassan fogok elégni

A szónak éle van, ugye érzed
mikor a lelked hasítja és véred
cseppenként hullik álmaidra,
még úgy véled csak tévedés, mert
valahol megbotlott a tudat és utat
tévesztett néhány gondolat,
aztán rájössz, nem csak a ruha feslik
már cafatokban, de a felvett sárm
is málik és a tavalyelőtti szandállal
kerül a kukába - ad acta a ma.

Miért nyitottál ajtót a pokolra?
nem tudtad mi vár? ez iszonyat,
a nyálkás fattyak ürüléke folyik
a falakon, meg talán a nem használt
agyak zöld penésze burjánzik
mint moszat tenger, hol Kharon ladikja
feneklett az örök halálba, a holnapba
invesztált akaratod rohad meg,
s ha ez meglep, akkor magadra vess,
ezerszer mondtam - ne szeress!

A betonszegélyen már helyem van,
néhány hajléktalan előre köszön, de van ki
elvárja, hogy én emeljek kalapot, vagyok
olyan gané, hogy megteszem, szeretem
a békét és ezek az emberek jóindulatúak,
nem akarnak már semmit, csak túlélni
a téli fagyokat, aztán majd a tavasz
valahogy gyógyítja a végtagokat
és eltudnak botorkálni az ingyenkonyhák
moslékos vödreihez - velem együtt.

Kövérek most a madarak, az egerek lusták,
a patkányok kibújnak a csatornákból,
a bolha sem ugrik, csak mászik,
nem akarnak a levelek sárgulni, nem fázik
a világ, csak az éhes ember érzi,
hogy féli a holnapot, s ha valahol egy
tányér levest kapott utolsó cseppig
kitörli az edényt, elteszi a reményt
holnapra, hogy biztos talál jótét lelket
ki enni ad - de mindegy is, ma már evett.

Menekülj! Fertőző ez a világ köröttem,
feküdj a kényelmes kapcsolatok ringatásába,
hallgass tiszta hangokat, a disszonancia
felsérti füled, a lelked pedig széthullik,
szemed vörös lesz a sírástól, amin nevetek,
mert önmagad siratod nem engem, s ha végleg
megfeneklettem ebben az ingoványban ránts
egyet a válladon s ne lásd a bolyongó
lángokat lápvidékemen, lassan fogok elégni
Lucifer kínjára - mert valaha tudtam szeretni.

A cikket írta: Tiszai Pé

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. november 12. 22:44
Ne hidd, hogy könnyű lassan elégni,
öregen, boldog feledékenységben,
múltunk elől lehetetlen a menekvés,
mert az olyan, mint naponta az evés.
Korunk miatt tilos rágódnunk a régin,
hiszen még sokáig akarunk élni,
élvezzük inkább a mai napot,
s ne hívassuk a jó öreg papot!
Az élettől jár meg néhány szép év!
Ehhez kell a remény és tettre készség!
2014. november 12. 12:39

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2014. november 12. 12:04

Megéltünk egy tisztes kort, szerettek és szerettünk,
valaha szép életet élhettünk, de sokat is nevettünk,
nincs okunk hát panaszra, szánk nem görbülhet sírásra,
holnapunkban több már a remény, mint kézzel fogható,
immár hajad is hófehér,
de had dicsekedjek még egy keveset,
mert az enyémben csak itt-ott lelheted meg,
tartalmas életed volt, én sem panaszkodom,
tehát rántsunk egyet a vállunkon,
ha még bírod vigasztald meg a bolyongó útjukat keresőket,
ha még bírom, én is azt teszem.

Te még fiatal vagy....én meg gyáva....hagyjuk a fenébe az egészet.....egy hülyét ismertél meg....bennem....
2014. november 12. 12:04
Megéltünk egy tisztes kort, szerettek és szerettünk,
valaha szép életet élhettünk, de sokat is nevettünk,
nincs okunk hát panaszra, szánk nem görbülhet sírásra,
holnapunkban több már a remény, mint kézzel fogható,
immár hajad is hófehér,
de had dicsekedjek még egy keveset,
mert az enyémben csak itt-ott lelheted meg,
tartalmas életed volt, én sem panaszkodom,
tehát rántsunk egyet a vállunkon,
ha még bírod vigasztald meg a bolyongó útjukat keresőket,
ha még bírom, én is azt teszem.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: