Lassú ébredés...
Látogatók száma: 49
Régóta tudom már, mi a francnak kepesztek teérted...
mit várok én, vagy más, egyáltalán tőled?...
Hiszen nyakunkon a végzet, rád is sor kerül nemsoká, meglátod...
Oly üres, értelmetlen maradt a létem.,
nem csak nekem jelenti egyszer ez a végem.
Éltednek velem, vagy nélkülem is csak a lenyomata marad,
Belőled s belőlem semmi, de a világon semmi sem marad.
Főleg nem, mert midőn legjobban szerettem volna,
Mert mi lehetett volna egyszer több, más, szebb belőled,
belőlem, ma sem tudom...
Talán te vagy én, ha jobban akartuk volna, fel nem foghatom,
mi lett volna akkor, ha... nem is tudom?...
Itt, vagy mindenki hazudik, vagy nagyon is igaz,
mit mondani szeretne,
utólag bár tudom, a semminek semmi értelme.
Adtunk a szavaknak már néhányszor pofont.
Nem tudom hányadiknál, de már éppen ott tartunk,
mégsem tudjuk...
ki vagy mi határozza meg a létünket, kérdezzük, egymástól,
de nincs rá felelet...
Ha már semmi sincs belőled, se belőlem, elvette más jótéte, a lélek,
mert szüksége volt rád, mint ahogy nekem terád, mégis felemésztett, nem engedett.
Kannibál korod elmúlt már régen, feladtad volna réges-régen, de mégsem teljesen, és egészen.
Emlékszel e még, mi volt akkor régen? Én igen. A semmiért egészen!
Hát hol voltál?... Meg én és sokan mások, nem tudtuk, kiknek, nekünk legalábbis úgy tetszett, semmi sem látszott?
Belőlünk még az a kevés is sok volt neked, ami viszont alig-alig látszott?
Ha nem haragszol meg érte,
csak neked lehet, de nekem meg nem érte,
itt a vége, fuss el véle!!!!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem annyira mai vers ez, mint aminek látszik,... de aktuális, úgy látszik... :-)
Izgalmasan mai verset irtál,Éva!