Látomás

Látogatók száma: 58

Nyári hajnalon, ha sóhaj lebben,
édes álom álmodója lettem.
A visszatérő, kedves látomás,
beteljesülni vágyó lángolás.
Színes kép, ha átöleli testem,
azt súgja, karodban szabad lettem.
Csöndembe csöppent messzi óhajod
lágyan pendít szépséges dallamot,
hangod betölti sajgó lelkemet,
s a bűvös kép egyszer csak megremeg.
Viharban vergődő képzeletem
felhőket lát, sötétjük végtelen,
villám cikázik, s mennydörög nagyot,
majd mérgezett csókodtól meghalok.
Felébredek, és nem félek mégsem.
Tudom, hogy karodban célhoz értem.

(Kép: internet)