Léptek Isten mezején

Látogatók száma: 54

Egy mai Ábrahám története.

Forró szél viszi a homokot éltünk sivatag létén.
Redők apró árkai élednek a napok jelzésén.

Két meztelen lábnyom átér a távolon.
Összekacsintva átlép akadályokon.
Az égiek mit rendeztek nekem, láthatom?
Találkozik e valahol egykoron?

Teljesül régi, kínzó ábrándom.
Új élet serken e két lábnyomon!
A két lábnyom, mily szép pillanat.
Együtt halad a fénylő ég alatt.

De jajj, gonosz a sivatag égető szele.
Benne ott lakik a halál sötét szelleme.
Gyermekem elvette a messze sötét ég alá.
O Istenem, hol késik édenkerted már?
Nem tűnhet el az embertől a megígért csodád!

Gyenge az ember,lásd lelke oly sebes.
Terjeszd ki rá óvó kegyelmed.
Sok könny és fájdalom.
látszik már arcomon.
Sivatag redői szántás a homlokon.

O nagy Fény!
add vissza énnekem.
Add vissza énekem,
ha kicsit még kérhetem.

Ha mégsem érdemlem,
átadom bánatos életem.