Lopok
Látogatók száma: 33
Az életem már olyan,
mint pókhálós poros padláson
ott felejtett kopott bőrönd,
tele régi rongyos kacattal,
könyvek megbarnult lapokkal..
Talán egy tolvaj matat még benne,
majd dühödten vágja a szemétbe.
Nem törtetek már semerre,
megfontoltan lépek, nem félek.
Mitől is félnék, emberek?
Utamon leszállt már az ifjúság pora,
rögökön pihen, néha szél borzolja.
Nem sírok már ezen, hiszen
van még ködös, rövid út előttem..
Korábban nem hittem volna,
hogy nem fog fájni,
amint az idő táncol fölöttem..
Egyet jobbra, egyet balra,
majd kettőt előre, hármat hátra..
De azért haladok lassan,
van még helyem a világban,
s bocsánatát kérem az Úrnak,
mert lopok,
mindig csak egy napot,
magamnak..
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ahogy a húgom mondta:" fel van háborodva,hogy ő is megöregedett,nemcsak mások:-)
Jól kifejezi az időskori életérzést.
Merre jártál, a padláson? Milyen szépet találtál, nekünk versbe foglaltál...
Milyen jó neked, itt se pince se padlás, ezért nincs egy árva ihlet...
Milyen jó neked, itt se pince se padlás, ezért nincs egy árva ihlet...