Már nem fáj

Látogatók száma: 37

Már nem fáj, ha rágondolok.
Polcomon a kép…
Csak anyám megy el mellette zokogva,
És én, mint lomha, léha medve,
Ki erdőben jár málnát keresve,
S közben éhségben ég a teste,
De éhen találja őt az este.

Akkor még fájt, ha eszembe jutott
Hideg, fagyott homloka…
Nem mertem csókolni, már nem is fogom soha
Én, a lomha, léha medve
Ki erdőben jár, s málnát keresve
Gyilkolni támad kedve…
De megbújik gyáván remegve.

Gyűlöltem érte Istent és embert,
Átkoztam sok szép napom.
Mégis félve kérdeztem: hogyha
Én, mint lomha, léha medve
Ki erdőben járva, málnát keresve
Elveszett, Istent feledve
Miért van szeretve? Mégis szeretve?!