Megöltem végre rút emlékeim

Látogatók száma: 64

Nézd csak, tova tűntek az árnyak a régi időkből!
Végleg elillant már undorító, csúfos keselyűnk.
Tollait fújja a szél szanaszét, nagy hegyeken túl,
vészjósló hangját elnyomja ma már angyali ének.
Véres csőréből hullottak a tépett hús cafatok.
Nem könyörült szeretőn, gyermeken, árván, öregen,
kéjesen ott körözött, hol kínok uraltak lelket.
Őrjöngve csapott le a csókra, a szép szerelemre.
Meghalt már! Sose éltetem többé hűs patak nedvén,
Frissen sült kenyerem morzsáit elébe se hintem.
Foszlott fészkére az ágat már nem tőlem orozza.
Nézd csak, tova tűntek az árnyak a régi időkből!
Végleg elillant már undorító, csúfos keselyűnk.

(Képek: internet)

A cikket írta: Ködmadár

előző cikk következő cikk

3 szavazat