Menj!

Látogatók száma: 46

Mondd, mit ér a fény, ha sötétben élek?
Mondd, mit ér a szép, ha nem adhatom néked?
Mondd mit ér a szerelem, ha soha nem vagy vélem,
S mit ér a szív, ha holnap meghal érted?

Búcsúzom tőled, áldjon meg az ég,
Ha már elmész, azt se bánom én.
Az én szívemben nem nyílik virág,
Neked adtam régen minden illatát.

Törött virágot vázába se teszed.
Neked holnapra már emlék se leszek.
Nevetek, bár szívem csupa-csupa vér.
Búcsúzom tőled, áldjon meg az ég!

Foto: Blümchen

A cikket írta: Kőnig

előző cikk következő cikk

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Gyönyörű.: Ó pokoli kínokat okozó viszonzatlan szerelem! :) Mit számít az elérhetetlen kedvesnek, ha meg is halunk érte..és megfojtanak vágyaink, miközben ő más karjában hamvad el a gyönyörtől.

Ó jaj elragadtattam magam kedves trubadúr, sorstársam..:)

Köszönöm.
Kétféle ember lakozik bennünk. Akit elhagynak és aki elhagy.Talán hihetetlen,de előbbutóbb mindkettő felszínre kerül belőlünk. Mégis mindig az elhagyottat szánjuk. Jó lesz megtanulnunk mielőbb túltenni válságainkon magunkat.hisz egyszer lenn,egyszer fenn a kerék!
Az élet hoz új és újabb csodát. A bánat könnyeiből ragyogó gyémántok (írások) születhetnek.

Kívánok nektek is mindkettőből minél szebbeket

Ezt érzem én is, még mindig hiányt, nagy nagy űrt . Nagyon nehéz megemészteni, Szerintem elkisér egy életre bennünket, esteleg kicsit enyhül
a fájdamunk, hiánya, a léte hogy nincs akit nagyon szerettünk.
joboszi

Mikor tanultam anno a gimiben J.Attila versét,amiben szidta a drága anyuját,hogy itthagyta őt árván,a könnyem csordult.
Éreztem,mitjelent a szeretteink elvesztése.