Mese vagy sem? /Pályázat/
Látogatók száma: 68
Szép hercegnőm volt egykoron,
majd jött egy árny, és nem maradt a helyén csak korom!
Szívét szívemből kitépve, fejét eltekerte,
s lelkét kétségekkel mérgezte.
Percről percre fájóbbá lett számára a dolog,
hisz szemeiben már új tűz lobog.
Tűz a tüzet elnyomja, régi szerelmet kioltja,
új pedig a lelkét felkavarja.
Lelkét kétség, vágy, fájdalom gyötri,
keresi útját, amely ezt könnyíti.
Útra társát már látja,
szívébe szívét lassan bezárja.
Régitől elszakadni nehéz,
indok kell, miért is nem oly merész.
Nem olyan, mint a leendő párja,
keresi azt ami más, és amiért a régit már nem imádja.
Új és régi külön korok,
nem egy világ ahol mozog.
Régiből a jó már nem kell,
csak az a fontos, hogy hibáiért majd egyedül vezekel.
Szerelmét, mint szívét porrá törik,
hercegnőjét lassan viszik.
Lábai mint kőszikla,
lépne már de nem tud hova.
Nézi, hogy lassan elhal mi éltette,
s miért ha kellett, lelkét kitette!
De talán Ő volt igazán buta,
hitt abban, hogy létezik még igaz és örök csoda!
A fogalom bár nincs kimondva:
ismeri ki felnő, s tudja, együtt veled jóban rosszban.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Üdvözlettel Orsolya
máskor is írsz verset?:)
Ha nem, most miért?
Bianka:)
Romantika....az csak szép és jó lehet? Nem, a fájdalom és veszteség is vele jár. Gyönyörű vers.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Szerintem jó ez a vers, de nekem is kételyeim támadtak a romantikával kapcsolatban. Ez egy gyönyörű elveszett szerelemsirató "dal" szerintem.
Üdv,
Pinokkió