Mit köszönhetek nektek nőnapon?
Látogatók száma: 69
Néhány csalódással teli év után lassan megkövesedik bennem az alábbi véleményem.
Mit köszönhetek nektek nőnapon?
Saját gyönyörűségeteket.
Szép voltam annak, ki szépnek látott.
Okos voltam, ha abban lelte örömét.
Gondoskodó voltam, mikor azt igényelte.
Harcos voltam szükség esetén.
Gyengéd voltam, ha abban volt hiány.
Megértő voltam a csalódás után.
Szenvedélyes voltam, ha felizzították parazsam.
Ápoltam testet, lelket önfegyelemmel.
Anya voltam teljes akaratommal.
Társ voltam minden percemmel.
Szerető voltam teljes lelkemmel.
És ti mik voltatok?
Esetlen, önző sohakirályfik karambolos hitelparipán.
Patikamérlegen méricskélő herehad.
Ki ad többet puszta farkatokért?
Ki van jobban kiéhezve egyetlen jó szavatokért?
Legyek hálás hát, hogy belőletek teremtett az Isten?
Nem kértem az Életet! Ilyet meg pláne nem!
Köszöntsétek hát magatokat, ahogy az év többi napján!
A cikket írta: dArc
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Emésztem. :-)
:-)
Mert kellenek a szavak, azt hiszem.
Együtt voltunk, egyet akartunk valamennyien.
Néha kissé nyugtalan, heves, és bántó, de alapban szerény és jó,
Elismerésre szomjazó.
Elsősorban nők vagyunk, nem is akármilyen,
Cáfolja meg, ha tudja a férfi nem. Nem?
:-)
"soha-királyfik karambolos hitelparipán" Nagyon jó! XD XD XD XD
Én is ezt a sort emeltem ki Profánnak, de ő megsértődött a következő sorra :-(
Nem vette komolyan, hihi
Pussz,
Éva
"soha-királyfik karambolos hitelparipán" Nagyon jó! XD XD XD XD
csak Álom kell, kiért szíved dobog,
ki, ha érint mélyen, belül,
lelked lágy szellőre perdül.
Nyílik neked szép új világ,
másképp ragyog minden virág,
máshogy zsibong liget, berek,
a madár is mást csicsereg.
Természet előtted térdre hull,
ünnepet penget minden húr,
tavasz hinti el szőnyegét,
csókolja tested lágy ívét.
Érzed, mint áraszt el a vágy,
légzed a szerelem mámorát,
de, ha megtörik e varázs,
eltűnik a ragyogás…
könnyekben úszik az ágy…
nem maradt semmi más…
Csak a kín…
s egy pár…
molyrágta…
ócska…
rím…
Verset írni nem nagy dolog,
csak Álom kell, kiért szíved dobog,
ki, ha érint mélyen, belül,
lelked lágy szellőre perdül.
Nyílik neked szép új világ,
másképp ragyog minden virág,
máshogy zsibong liget, berek,
a madár is mást csicsereg.
Természet előtted térdre hull,
ünnepet penget minden húr,
tavasz hinti el szőnyegét,
csókolja tested lágy ívét.
Érzed, mint áraszt el a vágy,
légzed a szerelem mámorát,
de, ha megtörik e varázs,
eltűnik a ragyogás…
könnyekben úszik az ágy…
nem maradt semmi más…
Csak a kín…
s egy pár…
molyrágta…
ócska…
rím…