Mókuskerék

2014. december 4. - Látogatók száma: 46

Még hajnalt álmodik a föld,
S már nyüzsög az álmos hangyaboly.
Alattam sosem volt tonnák,
A szelíd erő fáradtan zakatol.
Halkan dübörög a város,
És csendben sikít a gép…
Ernyedt idegek gyönge falára
Remegő szemmel bevésett kép.
Lassú rezdülés a munka
Két tétova mozdulat között…
Az álom ígérete némán
Elsuhan egy gondolat fölött.
Az idő mellettem elpihen…
Én nézem az izzó naptemetőt…
Egy perc, s nyüzsögnek újra álmatag,
S a jégszagú csendben még álmodik a föld

A cikket írta: Gordon

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Virág

párbeszéd

2014. december 7. 23:19

Válasz erre: Gordon - 2014. december 7. 10:09

Ráéreztél a lényegre :-)

Pedig... nem vagyok egy nagy versszakértő. Kicsi sem. :))

Gordon

párbeszéd

2014. december 7. 10:09

Válasz erre: Virág - 2014. december 6. 13:34

Szia Gordon!

Olyan érzésem volt ahogy olvastam... hogy most egy reggeli tejeskávé jólesne. :)

V.

Ráéreztél a lényegre :-)

Virág

2014. december 6. 13:34

Szia Gordon!

Olyan érzésem volt ahogy olvastam... hogy most egy reggeli tejeskávé jólesne. :)

V.