Most már tudom...
Látogatók száma: 10
Most már tudom.
Mit jelent, mikor halálraítéltként,
várom az utolsó kínos perceket.
S mint kődarab a feneketlen kútban,
úgy zuhanok és lebegek ég és föld között.
Most már tudom.
Szívemben rés, hiányod miatt tátong.
Könnyes szemem hiába keres, kutat,
nem látni a fűvel benőtt kiutat.
Így zuhanok és lebegek ég és föld között.
Most már tudom.
Hogy a tegnap múltjába belevesztél.
Fáj, mert a szíved eggyé olvadt velem.
Ajkad néma, s lelkembe képed vésem.
Így zuhanok és lebegek ég és föld között.
A cikket írta: Lyza
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: katalina
Kedves Lyza!
Itt is szép verseket teszel föl!
Tetszett.
Köszönöm kedves szavaid! Puszillak! Lyza
Itt is szép verseket teszel föl!
Tetszett.