Nem értem (csak egy érzés)
Látogatók száma: 53
Rég múlt időket kutatom,
valaha utunk találkozott-e,
e dimenzió elég-e, vagy ,
távlatokban gondolkodjam,
mi az mit hoztál magaddal,
gonosz voltál, s vezekelsz,
gonosz voltál és maradtál,
s nekem jutott megváltásod.
Kegyes voltam hozzád, te
háládatlan lélek: mit teszel,
napjaink ádáz küzdelem,
cselszövéseid mily becstelen,
a sors kegyes volt hozzám,
adott hitet és nyugalmat,
téged kívülállóként szemlélni:
így a gyötrelem tán enyhébb.
S az én életem-múltam,
kérdezném hol gyökerezik,
ki voltam, s mit vétkeztem,
e létem már a megtisztulásé,
ki mondja meg mit tegyek,
engedjek, vagy rossz legyek,
sorsom keresztezi a tied,
ezért gátolod béke legyen.
Neked kérem Isten bocsánatát,
legyen a holnapod könnyebb,
hisz’ te is tudod az élet véges,
ha indulni kell: Ne az úr előtt
készítsd fel lelked az útra,
érezve változni sosem késő,
számvetést készíteni utoljára.,
kiknek okoztál örömet-bánatot.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: damm.zsuzsanna
Klárikám! Ezt a versedet többször el kellett olvasnom. Elsőre nem értettem, kicsit zavarosnak találtam. Majd visszagondoltam arra a történetre, melynek főszereplője első szerelmed, gyermeked apja volt.minden a helyére került. Gratulálok , ismét sikerült közreadni egyet nem mindennapi gondolataidból!
Köszönöm, hogy olvastál.