Nem vagyok egyedül

Látogatók száma: 40

A felhőkakasok rózsaszin taréjjal
Készültek az éjszakai viadalra,
Szárnyaik eltakarták a napot, jajjal
Búcsúztak a sugarak,sötét lepellel takarva.
Esteledett.

Ültem a kerti széken,
A házat még bearanyozta búcsúzóul a nap,
Amikor hirtelen rádöbbentem
Nem vagyok egyedül.Mellettem kutyám sirja,
Rajta a virágok kókadtan bólogatnak,
Kutyám hűséges szeme az anyagban feloldva
Tekint rám, a lomha lombokon harmatcseppek gurulva
Szállnak alá.Az ültető ember verejtéke talán.

Előttem, a ház falainak téglái
Az épitő ember kezét dicséri.
Szinte látom, amint köröttem
Emberek lelkei
Tolongnak,
Tervező képzeletük benne van az
anyagban.
Bárhova tekintek, minden,amit látok,
Ezernyi tapasztalat, évezredes harcok
Nyomán született, benne az emberrel,
A kóbor lelkekkel, kik körülvesznek.

Szobámban a tárgyak, könyvek,
Tornyok, hajók, épületek
Mind-mind embereket rejtenek.
Munkájuk nem tűnik el nyomtalanul
a világ bárhogyan is alakul.
Egyszer majd az én életem is
Továbbél, az anyagban lesz jelen.

Ilona B.T.