Nézlek.
Látogatók száma: 44
Csak egy újabb szösszenet..
Ágyamon fekve nyugodt arcodat nézem,
Ahogy tekinteted a messzi távolba réved.
Ajkadat, mely annyi igaz szó bölcsője volt,
Lelkem magányába mindig megértést dalolt.
Mosolyodat, melytől a sötétség megrettent,
Kezeidet, melyekkel a szívemet elvetted.
S bársonyos bőröd, mit ha megérintenék,
Ujjbegyeim nyomán álommá hullna szét.
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend