Nyár

Látogatók száma: 47

Mazsolának

Hiába vakargatja arcomat a dülledt szemű nap.
Testem felajzott izmai, hiába csurgatják a föld felé
Nedvüket,
Mert forró csókjai a fülledt erotikának,
A kevély forróságban
Is meglelik a férfit.
Hiába a meleg.
A küzdelem a létért,
A túlélésért,
Gondolataim csak ott járnak folyton
Ahol a kicsiny szemérem s a parányi szőrzet az úr.
Mit nekem árvíz ?
Mit nekem gondja a napoknak?
Falloszom érted magaslik fellegekbe,
Érted nyugszik új élményre várva ha
egyáltalán létezik ilyen.
Nyugszik ha nem vagy velem,
De elég egy gondolat, a múltunknak parányi szerelmes rezdülése,
És már megint álmaimban újra a tiéd vagyok.
Erek élednek a férfiúi testben.
Elmém pajzánabban vetít buja képeket mint annak előtte,
Kívánlak akkor is ha éppen nem vagy,
S kezem sikamló simogatása
Éppen nem téged illet,
Hanem a magam kedvére játszik,
Őszinte beletörődéssel.
Ám nem adok fantáziámnak egyre több esélyt.
Karjaimban lesz őszinte az álmod,
S szerelmed,
Újra és újra fölsegít.

A cikket írta: Pumukli56

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

:-) Pusssszzzzzz !!!

Pumi, ez nagyon.........szép! ;-)

Pussz,

Tündér

Csodát művelt veled ez a lány... megváltoztál a sok bűn után..., - ahogy a dal is mondja. Egy vallomás, melyet nem ért meg senki más, csak a szerelmesek... :-)

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Csodát művelt veled ez a lány... megváltoztál a sok bűn után..., - ahogy a dal is mondja. Egy vallomás, melyet nem ért meg senki más, csak a szerelmesek... :-)

Hát bűn az volt rengeteg. Köszi.