Nyári reggel

Látogatók száma: 53

...és szótlanul hevertünk még a fűben akkor,
nem csüggve régi rossz időkön bambán,
s nem álmodozva édes, szebb jövőt,
csak kéjesen lebegve mámoros jelenben,
s a nektár cseppje még nyelvünkön olvadt.

Majd lángolón csókolva új reményt,
ajkam ajkadra forrt megint a vágytól.
Egy percre láttam még a kék eget
és rajt' izzott a Nap, szárítva fel a harmat cseppeket.

...és akkor, ott, virágok között
vesztem el megint.
Most talán örökre.

A cikket írta: Ködmadár

támogatóink