Őrlődés
Látogatók száma: 59
Kerestem az utam és mikor megtaláltam,
már nem voltam biztos önmagamban,
a napok már csak részben voltak az enyémek,
ettől kezdve szertefoszlottak a maradék remények,
rólad oly keveset tudtam,
de ott voltál mindig az agyamban, amikor akartam,
míg ő elérhetett a nap minden óráján, percében,
oly messze, távol kerültél tőlem,
őrlődtem miattad, mielőtt leléptem,
de biztos voltam abban, soha nem ezt akartam,
mikor végleg feladtam,
máig nem tudom, mit akartam én igazán,
hiszen a rideg, kemény szavaid hallatán,
arra emlékszem csupán, mikor felébredtem hajnalok hajnalán,
minden mozdulatodat ismerve,
mégis fájt a tudat, hogy azt hitted, ennyi elég is lesz belőle,
ma már tudom, nem ezt akartam én tőled,
mi az óta van - sok év telt el - rólad ha keveset is, de megtudhattam,
a múlt s a remény ismét feléledt,
mikor a régi érzés bennem újra éledt,
mit kapni szerettem volna egykoron mindig is belőled,
mára tudom, sosem szabadulni tőled!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ha úgy érzed, hogy a másiktól ezek után "szabadulni" kell, akkor érdemes elgondolkodni rajta: Ki tette rád a bilincset?
Az igazi szeretet szabad és céltalan. Nem birtokolni és kapni akar, hanem adni. Ha mást nem fogadnak el tőlünk, akkor a szabadságot adjuk.
Ha úgy érzed, hogy a másiktól ezek után "szabadulni" kell, akkor érdemes elgondolkodni rajta: Ki tette rád a bilincset?