Ősz
Látogatók száma: 51
Egy erdei séta látomásai
A fák átlényegülnek a nyár után most kicsit,
S mint könnyű utcalányok levetik ruhájukat,
s az őszi permetező esőben megmossák koronájukat.
Várják a jéghideg Tél szerető fehér takaróját.
Mire a szerető megérkezik a ruha foszlánya elenyészik.
A fehér takaró beborítja a természet minden porcikáját,
Pihenőre fogja a csodás természet bohém fantáziáját,
hogy az idő eljövetelével újra elcsábíthassa tekintetünket.
Mi pedig időről időre végigszemléljük ezt a csodát.
A zöld szín pompázatos áranyalait, s a virágokat.
A nyár pompás illatait, a szellő lágy simogató hívását.
Aztán az ősz ezerszínű ruháját, mely akár egy csokor virág.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém! Nagyon szép a versed, nagyon tetszett!!!
"Aztán az ősz ezerszínű ruháját, mely akár egy csokor virág."
Pussz: Angel :)
Tudod metaforikusan nézek mindent, még így rossz látóként is. Szeretem és mindig is szerettem a természetet, mert valóban olyat sem festeni sem alkotni nem lehet, amilyet Ő a Természet képes. Köszi hogy voltál!! Puszi Éva.
"Aztán az ősz ezerszínű ruháját, mely akár egy csokor virág."
Pussz: Angel :)
Szép megfogalmazása a természetre rácsodálkozásunknak. :-)
Sokan érezzük, de kevesen tudjuk ezt így átadni.
Örülök, ha sikerült átadnom amit éreztem mikor sétáltam. Puszi Éva
Kedves Évi!
Szeretem a nyílt szívű írásaidat. A természetről is tudsz úgy írni, hogy kiérezni belőle a szeretetedet. Ezt nem tudom miért van? Lehet csak belemagyarázom, de valahol minden írásod mögött te magad vagy, és ez jó!
Puszi,
Pinokkió
Talán mert valóban csak azt írom le, vagy osztom meg aminek részese vagyok és nem csak szemlélőként, hanem belül a szívemben érzem. Köszönöm puszi Éva.
Sokan érezzük, de kevesen tudjuk ezt így átadni.
Szeretem a nyílt szívű írásaidat. A természetről is tudsz úgy írni, hogy kiérezni belőle a szeretetedet. Ezt nem tudom miért van? Lehet csak belemagyarázom, de valahol minden írásod mögött te magad vagy, és ez jó!
Puszi,
Pinokkió