Őszi alkony

Látogatók száma: 41

Őszi ködben mentem elmerengve,
gondolatim szálltak kerengve,
mint zsákmányéhes sas
prédája felett.
Lecsapva belémvájták körmüket,
s itt ezen a kopár, hangsüket
tájon rohant meg a sejtelem:
Már csak ez maradt nekem!
Mit adott a természet
- volt bár dús tenyészet -
elnyelte enyészet,
elnyelte egészen.
A bokor ágáról a levelek
a fagy szürke mocskával tele
lógnak, s ifjonti haragos-zöldüket
felváltották szennysötét ekrüvel.
A bágyadt nap a ködöt megette,
száját megtörölgette,
önmagát elrejtette
láthatár mögött.
Feltámadó fagyos szél rámront,
hóhérszerszámaival megbont
ruhát;húsba, csontba mar,
cibálja, tépi ősz hajam.
A földön rőt avar resszen
nyomomban megdermedten,
a nyúlós nyirkot rajta
tél szele jegesre nyalta.
Kietlen, fénytelen pusztaság:
sötét kilátástalanság.
Jégtű-ezredeivel bököd zord
Zimankó herceg fáradatlan.
Romos kalyibám mélyén
vár rám kandalló, kémény.
Behúzom a rőzsét, tördelem,
tüzet rakok, élesztgetem.
Lenge-lánginál
talán megmelegszem.

A cikket írta: zsanna

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Bianka

Egész jó, csak azok a túl direkt "rímek" nem illenek bele.

pl. tenyészet-enyészet-egészet, sejtelem-maradt nekem,

Szerencsére, (bár dolgozol az ügyön) máskor elvész a szavak zengésében, pl. itt sem érvényesült:
körmüket-hangsüket


Sztem felejtsd el őket, bájos, *jó* képeket festesz, legyen elég ennyi.

 

Milyen baljós! Nekem is tetszett! :)

Pinokkió

Szia Zsanna!
Tetszett a vers hangulata. Nagyon hideg őszi...
Üdv,
Pinokkió