Őszi mélabú

Látogatók száma: 41

Van, amikor az ember annak is örül,
hogy fáradt lehet s nyögve temet egy estet,
egésznapos esőben fuldoklik a lélek,
üres lesz a világ, benne tétlenül ténfergek,
még a tükörben sem saját arcom látom,
ráncokkal barázdált absztrak képmás a falon.
Vagy mégis én lennék? Őszidőben árnyék...
Majd reggel, ha a felhők más vidékre szállnak,
talán a tükörarcról is eltűnik az átok varázslat,
s esőcseppekkel sem sírnak majd hulló levelek,
színes szőnyeget alkotva a talajra fekszenek.
Az ősz borongós kedélye nem tesz jót nekem,
de mindent feledek, ha látom ezerszínű kertemet,
csak egy kis fény, fény kell még és helyreáll a rend,
üres kerti padomon immár az ősz piheg...

Ilona
Kép: Net