Parafrázis Tomio 707 Néha... c versére

2011. augusztus 21. - Látogatók száma: 35

Szeretettel

Mikor az élet szürke, fénytelen
Hol a szépség? - kérdezem.
Választ nem suttog, nem süvölt a szél
nem feszeng, nem rinyál, nem beszél.

Koppan a tetőn, zúg az ereszen,
felragyog kint a faleveleken
az eső s a szélnek muzsikál,
az megfeszül, felsóhajt, zúg-zihál,

kerget felhőt, hullámba vet gondot,
nem szorongok. Nem szorongok!
Hiszen vagy! Hiszen létezel nekem!
Hogy lehetne bármi fénytelen?!

A cikket írta: Vázsonyi Judit

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Virág

2011. augusztus 21. 11:09

Ez nagyon jó lett!

A két utolsó sor a kedvencem belőle!

Pusz, Virág

Tomi0707

párbeszéd

2011. augusztus 21. 11:00

Válasz erre: Vázsonyi Judit - 2011. augusztus 21. 10:56

:) Kösz Angel, igazad van, elolvastam Tomi versét és megpróbáltam belehelyezkedni, ez lett belőle, ami nyilván hordoz belőlem is valamit, elsősorban mégis az ő számára készült tükör.

üdvözlettel.

Nagyon tetszik jobb lett mint az enyém :)

Vázsonyi Judit

2011. augusztus 21. 10:56

:) Kösz Angel, igazad van, elolvastam Tomi versét és megpróbáltam belehelyezkedni, ez lett belőle, ami nyilván hordoz belőlem is valamit, elsősorban mégis az ő számára készült tükör.

üdvözlettel.

Black Angel

2011. augusztus 21. 10:42

Szia Judit!! A szépség mindenütt ott van, rajtunk múlik, hogy akarjuk e megtalálni, meglátni!
Nagyon szép a vers!
Pussz: Angel :D