Remény
Látogatók száma: 14
Még konganak lépteid a sors folyosóján.
Visszhangzik bennem a vad lüktetés.
Elmentél, itt hagytál engem, óh! Árván.
Nem maradt más, mint az újjászületés.
Felépítem önmagam újból a múltból.
Lepergetek a jelenből homokszemeket.
Nem omlok össze többet a súlytól,
az új jövőbe vetem minden hitemet.
A cikket írta: Amarilla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi: Lyza
Szia Amarilla! Elgondolkodtató a versed és nekem nagyon tetszik! Gratulálok!
Puszi: Lyza