Reményt vesztve
Látogatók száma: 75
Sivatag mely sivár,
oly lelkem most már.
Kihalt, magány járta át.
Gyalázták, bántották,
könyörtelenül apróra zúzták,
mint homokszemeket, melyekkel szél táncot jár.
Gyűlölöm az életet,
úgy érzem élve temetnek!
Rám már csak a vég vár,
nem köszönt több nyár.
Nincs remény,
sem fény.
Nincs szerelem,
de már nem is keresem.
Nincs ki védjen,
elveszek végleg.
Térdre esve szemem égre emelem.
Könyörgöm égiek nektek,
adjatok lételemet,
életemnek értelmet,
mert szívem reményt vesztett.
Könyörtelenül átnéznek rajtam,
számukra hangom hallhatatlan.
Csók, vágy,
tőlem messze jár.
Tűz mely melegítette szívem,
elillant belőlem.
Fagyos sötétség vár,
majd könyörtelenül ölel át.
Húz magával a mélybe,
a halált ringató verembe.
Éles hangján kacag rajtam,
tudja magamra maradtam.
Nincs a földön senki,
aki szeretne segíteni.
Pedig csak szikra kéne,
és benne a tűz lobogva égne,
akár az égig is elérne.
Sajnos a valóság más.
Közelít, neki nincs akadály.
Számomra az élet,
értelmetlen lét lett.
A cikket írta: Szössz
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Szössz!
Ez egy lelket megrendítő vers egy ilyen fiatal lánykától. Komoly érzelmeket fedezhet fel benne az Ön olvasója. Nékem két bajom van a feni soraival. Egy, hogy erőltetetten próbál rímeket tenni a sorok végre. Öreg fejemmel merem Önnek tanácsolni, hogy verstani okokból is felejtse el a rímeket! Írjon szabadon, mint a madár! Higgye el nékem, ez az ambivalencia is fel fog oldódni, ami most így még benne van az Ön versében. Hogyan lehet komolyan ilyen mély érzelmeket írni (és elhinni) rendszabály szerint?! A második, én az Ön helyében túllépnék a csalódáson. Írjon sokat és vidámat! És látni fogja, van aki Önt szereti.
Bokor
Szössz
Ez egy lelket megrendítő vers egy ilyen fiatal lánykától. Komoly érzelmeket fedezhet fel benne az Ön olvasója. Nékem két bajom van a feni soraival. Egy, hogy erőltetetten próbál rímeket tenni a sorok végre. Öreg fejemmel merem Önnek tanácsolni, hogy verstani okokból is felejtse el a rímeket! Írjon szabadon, mint a madár! Higgye el nékem, ez az ambivalencia is fel fog oldódni, ami most így még benne van az Ön versében. Hogyan lehet komolyan ilyen mély érzelmeket írni (és elhinni) rendszabály szerint?! A második, én az Ön helyében túllépnék a csalódáson. Írjon sokat és vidámat! És látni fogja, van aki Önt szereti.
Bokor
Pussz, Tündér
Nagyon szép, szomorú, szenvedélyes a versed... de még korai így látni dolgokat... Lépj rajta túl, segítség, az te vagy magad, ne várd mástól....
Korai még így gondolkodni. Előtted a világ... Vedd észre!... és ne sirasd, csak egy kicsit azt, ami elmúlt... :-) Légy erős! Akard és az leszel! Bírni kell! :-)
Pussz!
Szössz.
Korai még így gondolkodni. Előtted a világ... Vedd észre!... és ne sirasd, csak egy kicsit azt, ami elmúlt... :-) Légy erős! Akard és az leszel! Bírni kell! :-)