Révedezés
Látogatók száma: 45
Miért tűnődök szüntelen
s valami miért sír bennem?
Régen volt önmagam
mint egy megszakadt dallam
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.
Felrémlenek a levendulamezők,
illatos nyári legelők,
tölgyfaerdők suhanó lüktetése,
talán szívem boldog remegése,
a vérem zubog, mint a patak.
Emlékek a hajdani létből,
ifjúságom boldog idejéből.
Látom a költöző madarakat,
amint V alakban szállnak,
a fecskéket az eresz alatt
piciny csőrükben fűszálakból fészket raknak,
s lenézve az avasi kilátóból
ott nyújtózik a város a mélyben,
kopott macskakövein elhalón kopog léptem.
S mikor felhangzik a deszka-templom harangja,
úgy sír valami bennem, feltör a fájó sejtelem
eltűnt, homályba veszett már régi létem.
Talán ott van az esőcseppben egy levélen,
mely lehullik s felszárad, mint könny a szememben.
Bár kuporgatom még az el-el szökő képeket,
a dal egyszer véget ér és a könyörtelen idő betemet..
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ilona!
Nagyon szép a versed, Voltam Miskolcon, nagyon tetszik a város. nagyon szép hasonlatokkal pillantasz vissza az elmúlt életedre.De még a dal neked se ér véget , remélem sokáig....
joboszi
Nagyon szép a versed, Voltam Miskolcon, nagyon tetszik a város. nagyon szép hasonlatokkal pillantasz vissza az elmúlt életedre.De még a dal neked se ér véget , remélem sokáig....
joboszi
Nagyon szííííp!
Ilona, kedves,
légy kicsit optimistább!
Előre kell kacsingatni, nem csak hátra!
Pussz: Yolla
Puszi, Ilona
légy kicsit optimistább!
Előre kell kacsingatni, nem csak hátra!
Pussz: Yolla