... rozsdás zizzenések ...
Látogatók száma: 60
( Versnek, lehet nem mondható, Nem vagyok író – de írni mégis, így is jó)
Őszillatú reggel percek, emberek sietnek
észre semmit nem vesznek
A napkelte – mosolytalan morcos csendjében
recsegő száraz levelek, keseregnek
ha lépteik alá keverednek
Emberek – kik, csak Bánat utcákon járnak-kelnek
Aranyszeplős- bronzos harmat mosdatta levélhullás
Őzbarna avar
Fényeivel – színeivel
szerelem születését üzeni a hajnal
Vörhenyes lombok közt , diadalszekerét indítja a Nap
Útitársat keres
Nyáremlékeivel – Őszígéretével
útra kelek, vele megyek
Nyárízű szél szárnyán ébredt rozsdás zizzenések
elmúlásról, nem nekem mesélnek
A napkelte – bármi megtörténhet csendjében
tűzpettyes okkerre festett levelek peregnek
lépteim alá heverednek
Megigéznek -Élet utcákon járok-kelek
(kép a netről)
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Amúgy szép ez a versed, mert azt az őszt juttatja eszembe, amit szeretek..., ami még kicsit odébb van, de előbb-utóbb eljön.