Sárdobálás
Látogatók száma: 48
Házasság, mint kerek tó,
eleinte kék, s átlátszó,
melyben elmerül a test,
boldogan úszik a lélek,
kerül a bú és a bánat,
s nincs semmi mi drága.
Gyűrődik a lepedő,
felsír a gyerkőc,
mire észre veszed,
egészen felnőtt leszel,
felelős szülő és társ,
kertedben bólogat a hárs.
Gondok jönnek,
gyorsvonattal,
feladatok buktatókkal,
melyeknek nincs vége soha,
ez végtelen lakoma.
Kavarog a tóban a víz,
ez nem kitalálós kvíz.
Meleg vacsora miért nincs?
Hiányzik a vasalt ing is!
Hoztál volna pénzt eleget,
jobban bírnád a meleget
számtalan pólódban,
ing helyett hordhatóban.
Folyóként árad a vita,
senkinek sincs igaza.
Párolog a tónak vize,
kihal belőle a viza,
alján csak sár marad,
lehajolsz, markolod,
célzol és dobsz, hopsz!
Adsz és kapsz eleget,
hideget, meleget!
Hol van már a kerek tó,
lelkedben ropog a hó,
szerelmed léket kapott,
kedvesed meg elhagyott!
Tó helyén kráter marad,
szíved lassan meghasad!
Megbeszéled magaddal,
hiszen te magad akartad,
hogy ismét szabad légy,
de benned munkál a félsz,
egyedül élni nehéz,
nem csordogál már a méz,
körötted köröz a cecelégy.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ebben minden benne van! Ügyes vagy, hogy
megláttad, és összefoglaltad az élet eszenciáját!
Sajnos, a legtöbb harmonikus kapcsolat így végzi!
Amelyik mégsem, az olyan ritka, mint a fehér holló!
Pusszantlak: emillio
Véleményem szerint két ember kölcsönös tiszteletén, elfogadásán alapszik minden. Megértés, megegyezés, bizalom kell ahhoz, hogy a szerelem elmúltával se laposodjon el egy kapcsolat. Az évek során inkább össze kéne kovácsolódnia a társaknak, akkor létezne kulturált egymás mellett élés, szeretet válthatná fel a szerelmet. A közös érdek összetarthat egy családot... Csakhogy ez ritka mint a fehér holló. Nem lehet ráhúzni, mint egy sablont minden emberre. Előjönnek azok a belső értékkülönbségek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek, ha valamelyik érdeke sérül.
"Okos enged..." szoktuk mondani egymásnak, de van, ha már ez sem elég...
A szabadság mindkét félnél korlátozott. Előbb vagy utóbb, de a nem kezelt súrlódások, nézeteltérések a kitörési pont keresése felé tereli az egyik társat, ha nem mindkettőt... Szóval nehéz kérdések ezek.
A sárdobálásig nem szabadna elfajulni, mert az megmérgezi a lelket...
Mindenkinek van Achillesz sarka, nekem az volt, ha hazamentem a munkából akkor egy fél óráig békén kellett hagyni, hogy kimenjen belőlem a napi feszültség, a párom meg az idővel állt hadilábon, mentünk az operába, és még fél hétkor egy száj gatyában téblábolt a szekrény előtt, hogy mit vegyen fel.
Véleményem szerint két ember kölcsönös tiszteletén, elfogadásán alapszik minden. Megértés, megegyezés, bizalom kell ahhoz, hogy a szerelem elmúltával se laposodjon el egy kapcsolat. Az évek során inkább össze kéne kovácsolódnia a társaknak, akkor létezne kulturált egymás mellett élés, szeretet válthatná fel a szerelmet. A közös érdek összetarthat egy családot... Csakhogy ez ritka mint a fehér holló. Nem lehet ráhúzni, mint egy sablont minden emberre. Előjönnek azok a belső értékkülönbségek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek, ha valamelyik érdeke sérül.
"Okos enged..." szoktuk mondani egymásnak, de van, ha már ez sem elég...
A szabadság mindkét félnél korlátozott. Előbb vagy utóbb, de a nem kezelt súrlódások, nézeteltérések a kitörési pont keresése felé tereli az egyik társat, ha nem mindkettőt... Szóval nehéz kérdések ezek.
A sárdobálásig nem szabadna elfajulni, mert az megmérgezi a lelket...
Mindenkinek van Achillesz sarka, nekem az volt, ha hazamentem a munkából akkor egy fél óráig békén kellett hagyni, hogy kimenjen belőlem a napi feszültség, a párom meg az idővel állt hadilábon, mentünk az operába, és még fél hétkor egy száj gatyában téblábolt a szekrény előtt, hogy mit vegyen fel.
Véleményem szerint két ember kölcsönös tiszteletén, elfogadásán alapszik minden. Megértés, megegyezés, bizalom kell ahhoz, hogy a szerelem elmúltával se laposodjon el egy kapcsolat. Az évek során inkább össze kéne kovácsolódnia a társaknak, akkor létezne kulturált egymás mellett élés, szeretet válthatná fel a szerelmet. A közös érdek összetarthat egy családot... Csakhogy ez ritka mint a fehér holló. Nem lehet ráhúzni, mint egy sablont minden emberre. Előjönnek azok a belső értékkülönbségek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek, ha valamelyik érdeke sérül.
"Okos enged..." szoktuk mondani egymásnak, de van, ha már ez sem elég...
A szabadság mindkét félnél korlátozott. Előbb vagy utóbb, de a nem kezelt súrlódások, nézeteltérések a kitörési pont keresése felé tereli az egyik társat, ha nem mindkettőt... Szóval nehéz kérdések ezek.
A sárdobálásig nem szabadna elfajulni, mert az megmérgezi a lelket...
Ehhez kellő bölcsesség, humor is kell, nem elég maga a szerelem, és ami a legfontosabb, az őszinteség.
"Okos enged..." szoktuk mondani egymásnak, de van, ha már ez sem elég...
A szabadság mindkét félnél korlátozott. Előbb vagy utóbb, de a nem kezelt súrlódások, nézeteltérések a kitörési pont keresése felé tereli az egyik társat, ha nem mindkettőt... Szóval nehéz kérdések ezek.
A sárdobálásig nem szabadna elfajulni, mert az megmérgezi a lelket...
Tudod miért?
Mert nem értik a szerelem,a házasság lényegét.
Nevezetesen,hogy a másik ember egy misztérium,egy csoda.
Tudod, hogy mit nem értek?
Hogyan és miért fordul át a szerelemből kötött házasság sárdobálássá? Miközben mindkét fél meggyőződése, hogy neki van igaza, és a másik a hibás.
Örök rejtély.
Mert nem értik a szerelem,a házasság lényegét.
Nevezetesen,hogy a másik ember egy misztérium,egy csoda.
Az utolsó sor zseniális!
Benne van a bomlás,a rothadás,a teljes nihil.
Hogyan és miért fordul át a szerelemből kötött házasság sárdobálássá? Miközben mindkét fél meggyőződése, hogy neki van igaza, és a másik a hibás.
Örök rejtély.
Remek!
Már abba is hagyom az önsajnálatot.
Benne van a bomlás,a rothadás,a teljes nihil.
Már abba is hagyom az önsajnálatot.