Soha többé...
Látogatók száma: 39
Egy hosszú búcsú utolsó pillanata
Még egy pillanat, és soha többé…
Miért is kéne visszanéznem?
Hiszen tudom, mi olvad köddé
Térben és időben mögöttem.
Ez a lakás többé nem otthonom,
Üres lett már benne az élet,
Múltamat magam mögött hagyom…
A padlón biztosan eléred.
Ki sem nézek és látom a kertet,
A napfény csíkokra hasítja,
Szétszaggatja a sötétséget
S rádobja magát az ajtóra.
Hallom, ahogy a fák nyújtóznak,
Lerázzák az éj csillagporát,
Min nyomban verebek civódnak,
Vesztükre ébresztve a macskát.
Léptem nyoma észrevétlen porlad,
Eltűnik véges végtelenben,
És mikor majd eljön a holnap,
Már nem leszek emlékeidben.
A cikket írta: Arkady
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép versedhez én is gratulálok!
Puszi, Éva :-)
Szép versedhez gratulálok!
Az én emlékeimben még itt voltál. Örülök jöttödnek, rég láttunk már. :)
Pussz, Tündér