Sohasem

2010. május 23. - Látogatók száma: 10

Vallomás versben.

Soha-soha semmikor sem surrannék
el, ezernyi elfeledett eleség
lelkemnek szavaid, aki feleség
melletted már olyan nagyon-nagyon rég.

Tevéled már oly régen mint egy élet.
Veled élni mégis tiszaviráglét.
Mintha csak leejtünk egy kósza pengét.
Pillanatnyi, mint halk estén a lépted.

Soha nem osonnék ki életedből,
nem hagynálak el semmiféle kincsért,
nem mondanék le a szeretetedről.

Veled maradok, míg engedi létem.
Nem mondanék le rólad jobb életért!
Hisz nekem te vagy az egész mindenem…

A cikket írta: Áné Ági

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Áné Ági

2010. május 24. 10:43

Köszönöm, kedves Babenko! szeretettel: Ági

Babenko

2010. május 24. 10:21

Tetszik a versed Ági. :)

Áné Ági

2010. május 24. 10:06

Ó, KEDVES Nárcisz!! Köszönöm, de nincs segítség. Mondták, nem lesz rövid, de nagyon nehéz lesz... Már a többi sok súlyos régi betegség miatt is egész életem gyötrelmes volt. De most, hogy párom nyugdíjas végre, derűsen fogadjuk a napokat, sírva-nevetve, megbékélve, egymásba kapaszkodva. Nagyon aranyos vagy, ha mégis szükségét érzem, írok Neked!!! szeretettel: Ági

nárcisz

párbeszéd

2010. május 23. 19:16

Válasz erre: Áné Ági - 2010. május 23. 13:02

Köszönöm, Kedves Nárcisz! nagyon beteg vagyok, de talán néhány évig még tarthat... szeretettel. Ági

Köszönöm a válaszod Ági, most értem csak meg igazán a versed.
Ha tudok bármiben segíteni Neked, kérlek írj.
Szeretettel üdvözöllek.....

Áné Ági

párbeszéd

2010. május 23. 13:02

Válasz erre: nárcisz - 2010. május 23. 12:16

Nagyon szépen fejezted ki az érzéseidet Ági.
Kívánom, hogy tartson sokáig.

Köszönöm, Kedves Nárcisz! nagyon beteg vagyok, de talán néhány évig még tarthat... szeretettel. Ági

nárcisz

2010. május 23. 12:16

Nagyon szépen fejezted ki az érzéseidet Ági.
Kívánom, hogy tartson sokáig.