Súly a vállamon

Látogatók száma: 51

Hat évtized, meg két év,
mondd, mennyit is ér?
Minden kincsem szívem
mérhetetlen nagy lelkem,
mert nincs villám, kanalam,
építésre váró telkem,
csillogó fényű ezüstöm,
rézkeretes nagy tükröm,
mert mások szemében
nézem tiszta tekintetem.

Szememben az értelem
néha oly szertelen,
mindent észre vesz,
s fejemben az agysejtek
jegyzetelnek, elemeznek,
valamikor ezt már láttad,
újdonságot nem találnak.

Belül megszólal egy hang,
újdonságot miért akarsz,
célok után miért szaladsz,
új kedvesre miért vársz?
Utad vége felé haladsz,
nem fogsz mázsányi halat,
nem repkedsz föld felett,
már értékeled a jelent,
tudod, az élet mit jelent,
főleg, hogy egyre fogytán,
s nem hoz újat a postás.

Gondtalanok napjaid,
ha vannak gondjaid,
már nem oly fontosak,
kérlek, ejtsd el a nehezét,
mert az csak egy nehezék,
hátra van még tíz-húsz év,
forgasd inkább a sors kerekét.